Ezen egyszerű kérdés hatása, értelmezése hatalmas változásokon ment végig az elmúlt évtizedek, évek során. A szégyenteljes megbélyegzéstől eljutottunk abba a korba, mikor elkezdtük megérteni azt, hogy a testünk mellett bizony a lelki egészségünkért is tenni kell. És mindeközben szép lassan kiforrta magát a pszichológia tudománnyá, megharcolt a maga létjogosultságáért, és ötvözve a gyökereit – vallás, filozófia és orvoslás – egyenértékű kezelési módszerré vált sok-sok probléma esetén.
Talán mondhatjuk, hogy soha olyan népszerű a pszichológia nem volt, mint napjainkban: az egyetemeken stabilan óriási a túljelentkezés; a sorozatokban már nem csak egy-egy alig megjegyezhető mellékszereplője a pszichológus, hanem forgatókönyvek sora épül a karakterére. Magyarországi példáért sem kell ez ügyben messzire menni, lásd a Terápia című sorozatot, mely három évadot élt meg, nem várt sikereket hozott és még pszichológus szemmel is nagyon korrekten mutatja be a terápiás folyamatot. Sőt megkockáztatom, hogy annyira hitelesen mutatja be a folyamatokat, hogy akár edukatív jelleggel is nézhető, ajánlva így azoknak, akik érdeklődnek a „pszichológusság” iránt.
A pszichológia a sorozatokban mégsem elsősorban úgy jelenik meg, mint a magyar sorozatban, hanem sokkal inkább a kriminalisztikához kapcsolódva, bűnelkövetőkkel foglalkozva. Ősi vágya az embernek, hogy megértse a másik ember működését, hogy megfejtsük a borzongató titkot hogyan képes valaki olyan szörnyű bűntettek elkövetésére? Amennyire félünk odanézni, olyannyira kis is kukucskálunk az ujjaink közül a rémisztő jeleneteknél…
S a mások megértésnek vágyától eljutottunk oda, hogy egyre inkább saját magunk működését is szeretnénk megérteni. Egyre kíváncsibbak vagyunk, hogy vajon miért ismétlődnek meg velünk dolgok, vajon miért nem tudunk nemet mondani adott helyzetekben, hogyan tudnánk javítani párkapcsolatunkon stb.?
S visszatérve a kezdő kérdéshez:
Gondoltál már arra, hogy pszichológushoz fordulj?
ha egy barátunk ezt a kérdést teszi fel nekünk, talán már nem azzal vágunk vissza, hogy „De hát nem vagyok én hülye!”, hanem elkezdhetjük közelebb engedni magunkhoz a gondolatot: talán hasznos lenne szakemberhez fordulni?
Miért érdemes pszichológushoz fordulni?
Mert van olyan, amikor egyszerűen csak arra eszmélünk, hogy valami nem stimmel. Velünk vagy az életünkkel? Ki tudja… Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? Van-e még kiút? Képes vagyok-e még változtatni? Ezek a szorongató kérdések, egy szorongató helyzetben olykor még mélyebbre húznak bennünket. Ilyenkor érdemes pszichológushoz fordulni, aki elfogadó, nem ítélkező, nem okoskodó módon áll a kérdésekhez, krízisekhez, kétségekhez. Segít a káoszban letisztázni a következő lépést és rátalálni a segítségkérő saját válaszaira, megoldásaira.
A pszichológusunk nem a barátunk, nem a családtagunk, egészen más szemszögből tud ránézni a problémáinkra. A pszichológussal folytatott beszélgetés nem hasonlítható a barátainkkal való beszélgetéshez. A pszichológus szolgáltatást nyújt és nem is vár el kölcsönös figyelmet, míg a barátainkkal akkor működőképes hosszútávon a kapcsolat, ha kiegyensúlyozottan kapunk én adunk is. A pszichológus abban az 50 percben csak ránk figyel, s legjobb tudása szerint arra törekszik, hogy megértsen minket, a nehézségeinket, kérdéseinket; és meglássa a mélyebb összefüggéseket az életünkben, melyek akár az általunk megélt problémákhoz, tünetekhez vezethettek.
Laikusként olykor nehéz lehet eligazodni a rengeteg szakember között.
Kihez forduljak a problémámmal?
A legtöbb magánpraxissal rendelkező pszichológusnak van weboldala, így érdemes tájékozódni, ki milyen területtel foglalkozik, s az sem utolsórendű dolog, hogy meglátva fényképét szimpatikusnak találjuk-e? Mit gondolunk, tudnánk-e vele dolgozni a problémáinkon? A kliens és a pszichológus között kialakuló szimpátia nagyon fontos alapja a konzultációnak, hiszen hozzájárul a bizalom, a biztonságos tér megéléséhez, mely térben megtapasztalhatjuk: nincs mit szégyellnünk, bármiről beszélhetünk, hiszen pszichológusnál vagyunk.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Vélemény, hozzászólás?